Magyar Leonbergi Tenyésztők és kedvelők egyesülete

A Leonbergi, hivatalos elnevezése Leonberger, Németországból származik. Megálmodója és alkotója egy Heinrich Essig nevű úr, aki az XIX. század derekán Baden Würtemberg tartomány Leonberg nevű városkájának tanácsosa volt és szeretett volna városának egy szimbólum állatot létrehozni, melynek neve mi is lehetne más, mint Leonberger.

Az álma egy hatalmas, oroszlánhoz hasonlító, címer állat megalkotása, melyhez a bernáthegyit, az újfounlandit és pireneusi hegyi kutyákat használta fel. A hosszú tenyésztési folyamat eredménye egy hatalmas méretű, nagyszívű, emberközpontú kutyaóriás lett. A fajták legjobb tulajdonságait egyesítő leonbergit eleinte paraszt kutyának tartották.

Azonban a fajta hamarosan nagy hírnévre tett szert, Sissy királynő, III.Napoleon, I.Unberto, Richard Wagner, Bismark és az orosz cári udvar is leonbergi kutyákkal vette körül magát.

A leonbergi nagyon nagy, erős, izmos mégis elegáns kutya, testét sűrű hosszú szőr takarja, melynek színe a homokszíntől a vörösig bármely árnyalatban pompázhat, különösen a kanoknál a marrész fekete szőrvéggel fedett. A szőr testhez simuló és tökéletesen mutatja a test formáját.

A leonbergi egy alapjában véve nyugodt természetű, higgadt kutya, mely tökéletesen beilleszkedik a család mindennapjaiba. A gyerekekért rajong és képes megbarátkozni mindenféle élőlénnyel, barátja tud lenni a család összes tagjának, állatainak.

Nem okoz neki gondot a város zaja, nyüzsgése, hanyag nyugalommal viseli a zajokat. Hatalmas mérete ellenére rendkívül finoman bánik a család apró tagjaival, a gyerekekkel. Magunkkal vihetjük kirándulásokra, imád autózni, sétát tehetünk a társaságában emberekkel telt helyeken, bevihetjük magunkkal a szállodákba, éttermekbe. Minden élethelyzetben kiválóan megállja a helyét.

Nagyon könnyen és szívesen tanul. Az alapvető engedelmesség tanulás nélkül is elvárható tőle. Szinte lesi az ember gondolatait és bármely feladatot szívesen teljesít, ha ezzel örömet okozhat a szeretett gazdinak.

Hatalmas mérete ellenére szívesen mozog, nagyon szeret játszani.

Az ősei között található fajtákkal ellentétben nem csorog a nyála, a szőre pedig antiallergén, vagyis a szőrallergiával küzdő emberek is nyugodtan tarthatják.

forrás:https://kutya-portal.hu/leonberger-fajtaleiras/

Általános megjelenés:

Az eredeti felhasználási célnak megfelelően a leonberger nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis elegáns kutya. Harmonikus testfelépítés és öntudatos nyugalom, ám mindazonáltal élénk temperamentum tünteti ki a kutyát. Különösen a kanok hatalmasak és erőteljesek.

 

Arányok:

marmagasság a törzshosszúsághoz: 9:10 a mellkasmélység megközelíti a marmagasság felét

 

Magatartás és karakter (Wesen):

Családi kutyaként a leonberger a mai lakó és életfeltételek között egy kellemes partner, amely nehézségek nélkül mindenhová magunkkal vihető, és amely kimondott gyerekszeretettel tünteti ki magát. Se nem gyáva, se nem agresszív.

Kísérőkutyaként egy kellemes, hűséges és félelmet nem ismerő kísérő minden életszituációban.

A megkívánt jellemszilárdsághoz különösen a következők tartoznak: magabiztosság és korlátlan higgadtság közepes temperamentum (többek között játékösztön is), engedelmességi készség, jó tanulási- és emlékezőképesség, zaj iránti érzéketlenség.

 

Fej:

Egészében tekintve mélyebb, mint amilyen széles, és inkább hosszan elnyújtott, mint tömzsi; a fang viszony az fejtetőhöz 1:1. A bőr mindenütt feszes, nincsenek homlokráncok.

Fejtető:

Profilból és elölről nézve kevéssé domború, a törzsnek és a végtagoknak megfelelően erős, de nem nehéz. A hátsó része nem lényegesen szélesebb, mint a szemeknél.

Stop:

Világosan felismerhető, de csak mértékletesen kidolgozott.

 

Arckoponya:

Orr:

fekete

Fang:

Inkább hosszú, sosem hegyesen végződő, az orrhát egyenletesen széles, sosem besüllyedő, inkább gyengén domború (kosorrhoz hasonló).

Ajkak:

Feszesek, feketék. Az ajakzug zárt.

Állkapocs/Fogazat:

Erőteljes állkapocs, tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással, a felső fogsor térköz nélkül zárul az alsóra, a fogak függőlegesen állnak, 42 egészséges, a fogképletnek megfelelő foggal (az M3. hiánya tolerált) fogóharapás megengedhető. Az alsó állkapocsban a szemfogaknál semmi befűződés.

Pofa:

Csak kevéssé fejlett.

Szemek:

Világosbarnától lehetőleg sötétbarnáig, ovális, sem mélyenülő sem előreugró, egymáshoz se túl közel se túl messze álló, szemhéjak feszesek, a kötőszövet nem látható, a szem fehére nem vöröses színű.

Fülek:

Magasan és nem nagyon hátul tűzött, lógó, középnagy, feszes , húsos.

Nyak:

Lágy ívben, törés nélkül megy át a marba, inkább hosszúkás, mint tömzsi. A gégénél a bőr nem lóg.

 

Test:

Mar:

Kidolgozott, kifejezett, különösen a kanoknál.

Hát:

Feszes, egyenes, széles.

Ágyék:

Széles, erős, jól izmolt.

Far:

Széles, viszonylag hosszú, lágyan lekerekített, folyamatosan átmegy a farktőbe, semmi esetre sem túlépített.

Mellkas:

Széles, mély, legalább könyökmagasságig érő, nem túl hordóalakú, inkább ovális.

Alsó oldalvonal:

Csak enyhén felhúzott.

Farok:

Nagyon gazdagon szőrözött, állásban egyenesen lóg, mozgásban is csak enyhén felgörbített, és lehetőleg nem a hátvonal meghosszabbításán felül hordott.

 

Végtagok:

Nagyon erős, különösen a kanoknál.

 

Elülső végtagok:

Lábak:

Egyenesek, párhuzamosak, és nem szűken állóak.

Váll / Felkar:

Hosszú, ferdén elhelyezkedő, egymással nem túl tompa szöget képező, jól izmolt. A könyökkel összesimuló.

Lábak középső része:

Erős, szilárd, elölről nézve egyenes, oldalról nézve közel függőleges.

Mancsok:

Egyenes állású, (sem kifele, sem befele nem fordul,) gömbölyded, zárt. Az ujjak jól domborodnak, fekete ujjpárnák.

 

Hátulsó végtagok:

Lábak:

Hátulról nézve párhuzamos állású, nem túl szűk. A csánk és a mancsok sem kifele sem befele nem fordulnak. A farkaskörmöknek el kell távolítva lenniük.

Medence:

Ferdén fekvő.

Felső combok:

Meglehetősen hosszú, ferdén elhelyezkedő, erősen izmolt. A comb és az alsó lábszár határozott szögelést képez.

Csánk:

Erős, határozott szögelés az alsó lábszár és a lábközép között.

Mancsok:

Egyenesen álló, csak kissé hosszúkás, ujjak domborúak, ujjpárnák feketék.

Járásmód:

Tért ölelő, egyenletes mozgás minden járásmódban, határozott előrelépés és jó lendület. Lépésben és ügetésben, elölről és hátulról nézve, egyenes vonalú végtagvezetés.

 

Szőrzet:

Minőség:

Közép puhától a durváig, bőségesen hosszú, testhez simuló, választék nélkül. Mindenhol, a jó aljszőrzet ellenére a test körvonalait felismerhetően hagyja. Sima, a gyengén hullámos még megengedett, a nyaknál és a mellkasnál – különösen a kanoknál – sörényt képez. A mellső lábak határozottan szőrözöttek, a hátsó lábakon kifejezett gatya.

Színek:

Oroszlánsárga, vörös, vörösesbarna, még a homokszínű is, (fakósárga, krémszínű) és ezek minden kombinációja, mindenkor fekete maszkkal. Fekete szőrvég megengedett, mindazonáltal a fekete nem lehet meghatározó a kutya alapszínére nézve. Az alapszín kivilágosodásai a farok alsó részén, a nyaki fodornál, a mellső láb zászlóin és a gatyán nem lehetnek olyan határozottak, hogy az alapszínnel való harmóniát zavarnák. Egy kis fehér mellfolt, vagy vékony mellcsík és fehér szőr az ujjaknál tolerált.

 

Marmagasság:

Kanok: 72-80 cm. Ajánlott középérték 76 cm.

Szukák: 65-75 cm. Ajánlott középérték 70 cm.

 

Hibák:

A fenti pontoktól való minden csekély eltérés hiányosságként, minden határozott eltérés hibaként értékelendő. Az értékelésnek pontos viszonyban kell állnia az eltérés mértékével, és figyelembe kell vennie, hogy mennyiben érinti az a lényeges dolgokat (elsősorban magatartást, típust, harmóniát, mozgást).

 

Kizáró hibák:

Gyáva és agresszív kutyák, kutyák erős anatómiai hibával pl.: kifejezett tehénállás, kifejezett pontyhát, erősen süllyedt hát, a mellső mancsok extrém kicsavarodása, teljesen elégtelen szögelés vállnál, könyöknél, térdnél vagy csánknál, kevesebb fog (kivéve M3) előreharapás vagy hátraharapás, egyéb harapáshiba, erősen gyűrűs farok vagy túl magasan gyűrűző farok, göndör vagy erősen hullámos szőr, színhibák, (barna, vagy barna orr és barna ujjpárnák, black & tan, fekete, ezüst, vadszín).